Kártérítés

Sok könyvet írtak már arról, hogy hogyan lehet kártérítést érvényesíteni. De ahogy komoly szakirodalom van arról is, hogy miként kell egy orvosi műtétet elvégezni, ám a beteg mégsem végzi el saját magán a beavatkozást, úgy ehhez hasonlóan, ha valakinek komoly baja esik, nagy kárt szenved, akkor bölcs döntés az ügyet szakemberre bízni. Nem szabad szaktudás nélkül, fél információk alapján „elkótyavetyélni” a kártérítéssel megszerezhető összegeket. Ezért én sem kezdek bele a kártérítés szabályainak elmagyarázásába, hanem inkább adok néhány tanácsot ahhoz, hogy aki bajba került az megtalálhassa a legmegfelelőbb megoldást a kártérítési igénye érvényesítéséhez.

1. Az idő nem sürget annyira, hogy a baleset után azonnal – pl. már a kórházban – megbízást adjunk.

Közlekedési balesetek esetén a KGFB törvény szerint a károsultnak 30 napon belül kell bejelenteni az okozó biztosítójának kártérítési igényét. Ez a határidő nem jogvesztő, azaz igazolható a késedelem (nem volt ismert, hogy ki az okozó biztosítója, vagy nem volt olyan egészségi állapotban a károsult, hogy foglalkozzon az ügyével). A biztosítók amúgy sem szoktak nagyon foglalkozni ezzel a határidővel, ha csak nem, minden indok nélkül hónapok, évek teltek el a kárbejelentésig.

A kárbejelentéshez úgyis elég a károkozó biztosítójához annyit írásban bejelenteni, hogy én XY károsult kérem az ekkor meg ekkor, itt meg itt, az X rendszámú jármű által okozott káraim megtérítését. Az, hogy mire mennyit kér a károsult ráér később kidolgozni és igazolni.

Elkapkodott döntésből komoly baj lehet. Nyugodtan tájékozódjon. Ha több „ügyintézésre vállalkozót” megkérdez, akkor már lesz összehasonlítási alapja, hogy jó döntést hozzon. Erre nem a kórház a legjobb hely.

2. Minél tájékozottabb valaki, annál jobb döntést tud hozni.

Manapság, amikor valaki közlekedési baleset vétlen áldozata már a kórházban megrohamozzák kárügyintézést vállaló cégek és személyek. Sok károsult még „félholt” állapotban ad megbízást a kártérítési igénye érvényesítésére, úgy hogy valójában fogalma sincs arról, hogy akit megbízott az valóban megfelelően fogja-e az ő érdekeit képviselni. Pedig ez a felhajtó már el is követhetett egy bűncselekményt a károsult sérelmére! A sebesült vagy más részes személyes adatait sem a rendőr, sem a kórház nem adhatja át senkinek üzletszerzés érdekében (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 219.§ szerint ez személyes adattal való visszaélés). Akkor meg honnan az infó, hogy melyik ágyon fekszik a sérült?

Mielőtt megbíz valakit, tájékozódjon. Fél információk alapján gyorsan, elkapkodva ne adjon megbízást, mert abból – anélkül, hogy esetleg valaha is megtudná – nagy valószínűséggel komoly kárai lehetnek, és „sok milliót” bukhat az ügyén.

Emlékszem, amikor a (~21 éves) fiatal károsult és képviselője egyezséget kötöttek a biztosítóval 12.000.000 Ft összegben, egy teljesen vétlenül elszenvedett balesetből fakadó súlyos rokkantság (67%) ügyében. Ennek a sokszorosa járt volna neki!! Az egyezség már nem volt sajnos firtatható. Nagyon elkeserítő volt a károsult hátrányára ilyen szakbarbár eljárással szembesülni. Egy másik esetben a károsult és képviselője egyezséget kötöttek a biztosítóval a motorkerékpárban keletkezett károk megtérítésére – de az egyezség szövege szerint az ügy teljeskörű rendezésére. Amikor a károsult a maradandó sérüléséből fakadó kárait akarta volna érvényesíteni, a biztosító az egyezségükre hivatkozva elutasította. Komoly összeget bukott a képviselő oda nem figyelése miatt a megbízó. Hasonló eset volt az is, amikor a károsult és képviselője egyezséget kötöttek  (kerekes székbe került a sérült) a súlyos rokkantság kompenzálására 20.000.000 Ft összegre. Persze a húsz millió forint egyáltalán nem áll arányban egy ilyen sérüléssel, per lett a dologból.

Szóval legyen nagyon körültekintő kit bíz meg!!

A kórházban, illetve még a baleseti sokk hatása alatt ne cselekedjen. A jó döntéshez higgadt, nyugodt, megfontolt tudatállapotra van szükség.

3. Céget, magánszemélyt vagy ügyvédet?

Egy kárügyintéző cég nem láthatja el egy bírósági kártérítési perben a károsult képviseletét. Azt ügyvéd teheti meg. Az ilyen cégek működésében gyakran részt vesz ügyvéd is, azonban a legtöbb esetben a munkadíj kényszerű megosztása miatt sem az ügyvéd, sem a cég nem érdekelt abban, hogy perre vigyék az ügyet, mert így gyakran csak sok munkával lehet kevés pénzt keresni. Az nem jó. Ennél fogva a kárügyintéző cég olyan kártérítést „hajt be”, amit a biztosító – per nélkül – önként kifizetne.

Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az üzleti hasznot szem előtt tartó biztosító, majd bolond lenne „önként és dalolva” mindent az utolsó fillérig elismerni és kifizetni.

Ezért egy olyan kártérítési ügyintéző, akiről ismert, hogy úgysem fog pereskedni az ügyfele igazáért, lényegében könnyű ellenfele lesz a biztosítónak.

Célszerű ügyvédet keresni erre a célra, mert az rendelkezik a „kikényszerítés” képességével – ez nem jelenti azt, hogy feltétlen pereskedni kellene, de ennek lehetősége nagy előny a kárrendezési tárgyalások során.

Olyan képviselő kell, aki ha kell, ki tudja kényszeríteni azt, ami jár – tehát ügyvéd.

4. Sikerdíj vagy óradíj?

Véleményem szerint kártérítési ügy elintézésére óradíjas megállapodást kötni „életveszélyes” dolog. A megbízott így abban érdekelt, hogy minél tovább tartson az ügy; az eredmény közömbös. Persze korrekt felek között természetesen működhet ez a fajta megállapodás is, de kárügyekben nem tűnik szerencsésnek.

Javasolt ezért sikerdíjban megállapodni, de nem mindegy hogy hogyan!

A kárügyintézési cégek – mivel a károsult képviseltét a rendőrségi, vagy bírósági eljárásban gyakran nem láthatják el – nem képviselik javarészt a károsult érdekeit a baleset miatt folytatott rendőrségi eljárásban, így ha ott a károsult felelősségét valamiben kimutatják, abból szinte biztos, hogy kármegosztás lesz. Ez súlyos veszteség a károsultnak. Jellemző eset erre, a biztonsági öv használatának hiánya. Tízmilliós kártérítés mellett a károsult egyből “bukik” pár millió forintot emiatt. Pedig ha lett volna képviselője a rendőrségi eljárásban, akkor a kármegosztás sokszor kikerülhető lett volna. Gyakran elég annyi, hogy oldal ütközés esetén az övhasználat hiánya nincs összefüggésben a balesettel és a kár mértékével, mert a becsatolt öv az oldalirányú ütközéseknél nem nagyon tud megvédeni. A frontális ütközéseknél is hasonló lehet a helyzet. Sokszor nem bizonyítható egyértelműen, hogy mi lett volna, ha be lett volna kötve. A kármegosztás elkerüléséhez gyakran elég elérni, hogy pl. a rendőrségi szakértő úgy nyilatkozzon, hogy a becsatolt öv mellett is elszenvedhetett volna a károsult hasonlóan súlyos sérüléseket – rögtön nincsen bizonyítva az okozati összefüggés.

5. A megbízás ne csak a biztosítónál történő eljárásra szóljon.       

Egy balesetnek számos következménye van, nem csak a biztosítási ügyintézésből áll a világ. Különösen a baleset miatt folyó rendőrségi vizsgálat eredménye függ szorosan össze a kártérítés mértékével. Egy hasonlattal élve egy sérült fog kifúrását, majd annak szakszerű ellátását sem végzi két orvos, hanem aki elkezdi, az is fejezi be. Nélkülözhetetlen a „szuvas fog feltárása és kifúrása”, így a károsult rendőrségi eljárásban történő képviselete, és a kárigény jogalapjának és összegének feltárása, és az ehhez szükséges bizonyítékok összegyűjtése is szükséges. Ha valaki a „szuvas fogat egyből betömi”, csak a biztosítóval rendezi a kárügyet, a baleset más vonatkozásával nem törődik (pl. rendőrségi eljárás), abból szépnek tűnő „tömés” lehet, de az a károsult érdekét nem feltétlen szolgálja teljes mértékben.

 Ne csak a biztosító, de a rendőrségi eljárás is tartozzon a megbízásba!

6. Hogyan találjam meg a megfelelő képviselőt?

Gyakran előfordul, hogy a szomszédban érdeklődünk, ha valami bajunk van. A szomszéd meg segíteni akar: „nagyon jó a háziorvosom, forduljál Te is hozzá a fogfájásoddal…”. Attól még, hogy valaki egy összetört autó megjavíttatását elintézte, nem biztos, hogy egy személyi sérülésből fakadó kártérítési ügyhöz valójában ért.

Véleményem szerint az a felhajtó, aki már a baleset másnapján pl. a kórházban ráerőszakolja magát a károsultra vagy családjára, az nem a szaktudásával érvényesül – a hitelessége megkérdőjelezhető.

Károsult szempontjából olyan képviselőt célszerű megbízni, aki az ilyen tárgyú vitákra kifejezetten szakosodott, abban számottevő tapasztalattal rendelkezik, és lehetőleg jó eredményeket is fel tud mutatni. Mivel a kártérítés – mennyit, és hogyan – jogkérdés, ezért kártérítési jogi szakértelemmel rendelkező jogászt célszerű megbízni és nem egy magát “jól eladó” laikust.

Kártérítési jogi szakértelemmel rendelkező ügyvédet célszerű megbízni.

A károsult, illetve a biztosító elsődleges érdeke, hogy ne fizessen, vagy ha mégis kell, akkor az lehetőleg minél kevesebb legyen. Ezért olyan képviselőt válasszon, aki ki tudja fizettetni azt ami tényleg jár, és nem nyugszik feltétlenül bele abba, amit a károkozó vagy a biztosító önmagától hajlandó kifizetni – csak hogy a jutalékát megszerezze. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy szükség szerint a károsult képviselve legyen a rendőrségen, a bíróságon, vagy más hatóság előtt folytatott eljárásban is. Ha több jelöltet megkérdez, akkor már lesz összehasonlítási alapja, hogy jó döntést hozzon.


Baleseti kártérítési ügyben keressen minket!

error: Elnézést, de a tartalom védett!