Amikor valaki egy baleset miatt súlyos testi sérülést szenved el, akkor egy ideig lábadozik, gyógyul. Ezt az időszakot gyógytartamnak nevezzük. Akinek kereset vesztessége keletkezik a baleseti sérüléséből történő felgyógyulás alatt az jogosult a korábbi jövedelme és a táppénz közötti különbözet, mint a kereset vesztessége megtérítését követelni a kár okozójától. A gyógyulás befejeződésével azonban sajnos nem minden esetben áll vissza a károsult baleset előtti egészsége, mert maradandó egészségkárosodást szenved, és ez a maradandóság sokszor megakadályozza a károsultat abban, hogy a baleset előtti munkáját úgy folytassa tovább, ahogy a baleset előtt végezte. Ilyen helyzet alakul ki pl. akkor, amikor egy kézműves valamelyik karját elveszíti egy baleset miatt (új Ptk 6:528. §).
Jövedelempótló kártérítés alatt azt értjük, hogy akinek a munkaképessége a károkozás folytán csökkent, akkor követelhet jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el. Ilyen helyzetben Jövedelempótló járadékra jogosult a károsult.
A károsult jövedelem kiesését a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy évben a jövedelemben tartós változás következett be – pl. felemelték a fizetését –, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni. Ha a károsult baleset előtti havi átlagjövedelme nem határozható meg, mert például nem volt állása, akkor az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni a havi jövedelempótló kártérítés meghatározásakor. Így pl. ha munkaképtelenné vált a baleset miatt az érettségivel rendelkező, de a baleset előtt jövedelemmel nem rendelkező károsult, akkor a lakóhelyén irányadó érettségizettek átlagkeresete alapján lehet megállapítani a jövedelempótló járadék havi összegét. A járadék összegénél nem csak az alap fizetést, hanem az egyéb jogcímen – pl. pótlékok, vagy cafeteria – kapott összegeket is figyelembe kell venni.
A havi járadék meghatározásánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével számolni lehet. Azaz, ha idő közben az azonos munkakörben dolgozók béremelésben részesülnek, azt úgy kell tekinteni, mintha a károsult is béremelésben részesült volna. Erőmegfeszítés címén szokás havi járadék formájában megítélni a károsult javára azt az összeget, amelyet a károsult munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel – a hátrányok leküzdését „fogainak összeszorításával” – éri el. Úgy kell tekinteni, mintha azt a részt, amelyet erejének megfeszítésével teljesít, nem fizetnék meg, mintha annyival kevesebbet keresne. A jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a bekövetkezett jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell meghatározni. Erre való tekintett nem csak a munkaképtelenné vált károsultak, hanem a részben munkaképtelenné vált károsultak is jogszerűen igényelhetnek jövedelempótló kártérítést.
Jövedelempótló járadékra lehetnek jogosultak a balesetben elhunyt személy közeli hozzátartozói is, melyet tartást pótló járadéknak nevezünk (új Ptk 6:529. §). Ilyen eset pl. amikor a gyermek valamelyik szülője hal meg balesetben, ekkor a baleset okozója köteles a gyermek részére tartásdíjat fizetni. A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére akkor is köteles, ha a meghalt személy tartási kötelezettsége ellenére pl. gyermekének nem nyújtotta ténylegesen a tartást. A tartást pótló járadék havi mértékének meghatározásánál a kiesett tartást és a járadékot igénylő személy jövedelmét is figyelembe kell venni. A járadék mértékének meghatározásánál értékelni kell, ha a járadékot igénylő neki felróható okból nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel (pl. munkaképes házastárs esetén), valamint, hogy mástól kérhet-e tartásdíjat, akik az ő tartására – a meghalt személlyel egy sorban – voltak kötelesek (pl. a másik szülőtől).
