Kártérítési jog célja az, hogy aki jogellenesen kárt okoz, az felel az okozott kár megtérítéséért. A jogszerűen okozott károk esetén nem áll fenn kártérítésért való felelősség, de bizonyos esetekben a jogszerűen okozott károkat is meg kell téríteni, ilyen a kisajátítás, amikor pl. az állam más ingatlanát útépítési célok miatt magához vonja.
A Polgári törvénykönyv szerint a kártérítési felelősségnek négy eleme van: a kár, a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, továbbá a jogellenesség illetve a felróhatóság. A kártérítési jognak két szereplője, alanya van: a károsult és a károkozó. A károkozó kötelezettsége a reparáció, azaz a teljes kár megtérítése. Ha mentesülésre hivatkozik, bizonyítás terheli, hogy magatartása nem volt jogellenes illetve felróható. A károsultnak joga van kártérítést kapni, ez a teljes reparáció – a baleset előtti eredeti állapot helyreállításának – követelése, azaz a károsult életében és vagyonában olyan helyzet visszaállítása, mintha a károkozás meg sem történt volna. Mivel az idő kerekét visszatekerni nem lehet, ezért a kártérítést és a sérelem díjat pénzben kell megfizetni. A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. E kötelezettségének felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.
A károkozónak joga a káron szerzés tilalmára hivatkozni, valamint hivatkozhat arra, hogy a károsult is közrehatott a kár bekövetkezésében. Ha ugyanis mindketten felelősek a kár bekövetkezéséért, akkor a károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában kell megosztani, ha ez nem állapítható meg, akkor közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.
A káron szerzés alatt pl. olyan eset értendő, amikor egy idős, sok kilométer futott autó javítása során a motorba, a futóműbe új alkatrészekkel javítják ki a baleseti hibákat. Ilyen esetben az új és a régi alkatrész közötti értékkülönbözetet (avulás) levonják a kártérítésből. Az új 2013. évi V. Polgári törvénykönyv (6:145. §) fontos újdonsága a régi 1959. évi IV. Polgári törvénykönyvvel szemben, hogy a párhuzamos kártérítési igényeket kizárta. Míg a régi Ptk alapján a károsult választhatott a szerződésszegéssel okozott károkra vonatkozó szabályok és kártérítési felelősség a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó szabályok között, addig az új Ptk alapján a károsult a kártérítési igényét a kötelezettel szemben – ha a károkozóval kötött szerződés során keletkezett a kár – csak a szerződésszegéssel okozott károk szabályai szerint érvényesítheti. Mivel a kártérítési jog nagyon összetett része a jogrendszernek, ezért ajánlott ilyen igény esetén szakképzett, a kártérítésben jártas ügyvédi segítséget igénybe venni.
