A nem vagyoni kártérítés sikeres megítéléséhez a károsultnak kell bizonyítania a kár megtérítéséért felelős személyt, a károkozó jogellenes magatartását, a károsultat ért testi, lelki, személyi hátrányt, valamint a hátrány és a károkozó jogellenes magatartása közötti okozati összefüggést. Ha bármelyik kritériumot nem sikerül bizonyítani a károsult viseli a saját kárát. A károkozó kimentheti magát azzal, ha bizonyítja, hogy nem járt el jogellenesen, vagy – a kárigény jogcímétől függőn például – úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagy pl. gépkocsival gyalogos gázolása esetén a gépjármű működési körén kívül eső elháríthatatlan külső okból következett be a baleset.
Az új Ptk hatályba lépésével egyszerűbb a károsult helyzete, mert a károsultnak nem kell elkezdenie a törvényeket bogarásznia, és bizonyítania, hogy jogellenesen járt el a károkozó! Az új törvény főszabályként kimondja, hogy minden károkozás jogellenes. A kárt okozónak kell bizonyítania – a kárigény jogcímétől függőn például –, hogy magatartása nem volt felróható, vagy pl. jogszabály által megengedett magatartással okozta a hátrányt. A sérelemdíj esetén még könnyebb a helyzet, mert akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a törvény úgy rendelkezik a sérelem díj körében, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Igen, valóban a törvényből az fakad, hogy pusztán a jogsérelem – pl. baleseti csonttörés, maradandó sérülés – esetén jár a kártérítés, de a kérdés fenn marad: mennyi? Ahhoz, hogy magas összeget kaphasson a károsult nem elég a baleset tényét igazolni, bizonyítani kell az elszenvedett lelki és testi hátrányokat! Mivel a sérelem díj a nem vagyoni kárral ellentétben büntetési célú is, ezért az összegénél szempont a károkozó felróhatósága is. Ezért tovább emelkedhet a sérelem díj összege, ha a sérült bizonyítja a károkozó felróható magatartást is (pl. ittas okozta a balesetet).
