Kérdi a bíró a tanútól:
– Tudja, mi jár azért, ha hamisan tanúskodik?
– Persze, hogy tudom! Egy új autót ígértek érte.
Kérdi a bíró a vádlottat:
– Úgy zajlott a betörés, ahogyan azt az ügyvéd úr előadta?
– Hát, nem pontosan… De az ő módszere sem rossz.
A repülőn elromlik az egyik hajtómű, a pilóta kéri az utasokat, hogy üljenek le, csatolják be magukat, mert kényszerleszállást hajtanak végre.
A bejelentés után kis idővel a pilóta kérdezi az egyik utaskísérőt:
– Mindenki leült, és becsatolta magát?
– Igen. Már csak egy ügyvéd osztogatja a névjegykártyáját.
Egy nő sorban áll a postán, amikor észreveszi, hogy előtte egy középkorú, kopaszodó férfi rengeteg, szívekkel teli képeslapra kis-szivecske bélyegzőt nyomkod, majd elővesz egy parfümös üveget, és az összes lapot egyenként befújja.
A nő nem bírja megállni szó nélkül:
– Mondja, maga mit csinál?
– Szétküldök 1000 darab Valentin-napi képeslapot azzal a szöveggel, hogy: Találd ki, ki vagyok!
– De miért? – kérdi a nő.
– Válóperes ügyvéd vagyok.
Ügyvéd kérdezi a védencét:
– Amit elmondott, az a tiszta igazság?
– A tiszta igazat mondtam ügyvéd úr! A többit majd maga tegye hozzá.
És egy anekdota a végére:
A büntetőügyben a bírósági tárgyalás gyakorlatilag azzal kezdődik, hogy a bíró nyilatkoztatja a vádlottat, hogy elismeri-e, vagy vitatja a felelősségét. Nyilván sokkal egyszerűbb az eljárás, ha a vádlott beismerésben van, máskülönben sokszor hosszú és bonyolult bizonyítást kell lefolytatni. Ki szeret dolgozni alapon egy közlekedési bűnügyeket tárgyaló vidéki bíró megtalálta a „megoldást” arra az esetre, ha a vádlott rögtön nem ismerné el a bűncselekmény elkövetését.
A vádirat ismertetése után megkérdezte a bíró a vádlottat:
– Beismeri a felelősségét?
– Nem. – válaszolta a vádlott. Erre a bíró erélyesen.
– Na ide figyeljen! Ki vezette az autót? Maga vagy én?
– Hát én Bíró úr.
– Akkor ki ütötte el a gyalogost? Maga vagy én?
– Hát én Bíró úr. – válaszolta egyre letörtebben a vádlott.
– Akkor ki a bűnös? Maga vagy én?
– Hát én Bíró úr… – szólt a beismerő válasz a vádlott szájából.
Ezek után már nem kellett a bizonyítási eljárást túlbonyolítani, “ripsz-ropsz” megszülethetett az ítélet.
