Ügyvéd viccek

Kérdi a bíró a tanútól:

– Tudja, mi jár azért, ha hamisan tanúskodik?

– Persze, hogy tudom! Egy új autót ígértek érte.


Kérdi a bíró a vádlottat:

– Úgy zajlott a betörés, ahogyan azt az ügyvéd úr előadta?

– Hát, nem pontosan… De az ő módszere sem rossz.


A repülőn elromlik az egyik hajtómű, a pilóta kéri az utasokat, hogy üljenek le, csatolják be magukat, mert kényszerleszállást hajtanak végre.

A bejelentés után kis idővel a pilóta kérdezi az egyik utaskísérőt:

– Mindenki leült, és becsatolta magát?

– Igen. Már csak egy ügyvéd osztogatja a névjegykártyáját.


Egy nő sorban áll a postán, amikor észreveszi, hogy előtte egy középkorú, kopaszodó férfi rengeteg, szívekkel teli képeslapra kis-szivecske bélyegzőt nyomkod, majd elővesz egy parfümös üveget, és az összes lapot egyenként befújja.

A nő nem bírja megállni szó nélkül:

– Mondja, maga mit csinál?

– Szétküldök 1000 darab Valentin-napi képeslapot azzal a szöveggel, hogy: Találd ki, ki vagyok!

– De miért? – kérdi a nő.

– Válóperes ügyvéd vagyok.


Ügyvéd kérdezi a védencét:

– Amit elmondott, az a tiszta igazság?

– A tiszta igazat mondtam ügyvéd úr! A többit majd maga tegye hozzá.


– Van egy rossz, meg egy jó hírem. mondja a védőügyvéd kliensének.

– A vérvizsgálat kimutatta, hogy maga követte el a bűncselekményt.

– Ajjaj! És mi a jó hír, ügyvéd úr?

– Hogy alacsony a koleszterinszintje.


– Maga ügyvéd?
– Igen.
– És van ügye?
– Nincs.
– Akkor maga ügyetlen?

– De volt egy ügyem!
– Akkor maga együgyű!

– De azt is elvették.
– Tudom már! Maga ügyefogyott!


– Hát magával meg mi történt? – érdeklődik Kovács a szomszédjától, aki mankóval ballag ki a lakásból.

– Közlekedési baleset ért.

– És mankó nélkül egyáltalán nem tud járni?

– Az orvosom szerint igen. Az ügyvédem szerint nem.


– Vádlott, próbáljon végre más ember lenni!

– Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg három évet kaptam okirat hamisításért.


Egy autós elgázol egy gyalogost, aki súlyosan megsérül. Pár hónap múlva a bíróságon, az áldozat által indított kártérítési perben találkoznak.

– Tisztelt bíróság – kezdi az autós védőügyvédje. – Kérem vegyék figyelembe, hogy ügyfelem harminc éve vezet balesetmentesen!
Erre feláll a felperes ügyvédje:

– Tisztelt bíróság! Ha ennyit számít a gyakorlat, kérem vegyék figyelembe, hogy ügyfelem már ötven éve gyalogol balesetmentesen!


Egy ügyvédet megkérdeztek, nem lenne-e Jehova tanúja?

Válasz: – Nem voltam ott az esetnél, így tanúskodni nem tudok, de védőként szívesem elvállalom az ügyet.


És egy anekdota a végére:

A büntetőügyben a bírósági tárgyalás gyakorlatilag azzal kezdődik, hogy a bíró nyilatkoztatja a vádlottat, hogy elismeri-e, vagy vitatja a felelősségét. Nyilván sokkal egyszerűbb az eljárás, ha a vádlott beismerésben van, máskülönben sokszor hosszú és bonyolult bizonyítást kell lefolytatni. Ki szeret dolgozni alapon egy közlekedési bűnügyeket tárgyaló vidéki bíró megtalálta a „megoldást” arra az esetre, ha a vádlott rögtön nem ismerné el a bűncselekmény elkövetését.

A vádirat ismertetése után megkérdezte a bíró a vádlottat:

– Beismeri a felelősségét?

– Nem.  – válaszolta a vádlott. Erre a bíró erélyesen.

– Na ide figyeljen! Ki vezette az autót? Maga vagy én?

– Hát én Bíró úr.

– Akkor ki ütötte el a gyalogost? Maga vagy én?

– Hát én Bíró úr. – válaszolta egyre letörtebben a vádlott.

– Akkor ki a bűnös? Maga vagy én?

– Hát én Bíró úr… – szólt a beismerő válasz a vádlott szájából.

Ezek után már nem kellett a bizonyítási eljárást túlbonyolítani, „ripsz-ropsz” megszülethetett az ítélet.

 

error: Elnézést, de a tartalom védett!